- Ételeink sózása mindig mérsékelten történjen, mert a túl sok só árt a szervezetnek. Amit nem kell, ne sózzuk, ha pedig sózni kell, az ételek jellegének megfelelően végezzük.
- A főzővizet csak forrás után sózzuk, mert a sós víz lassabban forr fel. Nem minden ételt sózunk meg előre, mert a besűrűsödő lé túl sós lesz. A sót a főzés befejezése előtt tegyük az ételbe.
- Ha szárazbabot, lencsét és borsót főzünk, egyáltalán ne sózzuk meg a főző vizet, mert a hüvelyesek a sós vízben nehezen puhulnak meg. Leghamarabb a főzés vége felé tegyünk sót a vízbe. A bab esetében csak akkor, ha már megpuhult.
- A hámozott burgonya főzésekor a vizet feltétlenül sózzuk meg, mert utólag már nehezen sózható. A sült burgonyát azonban csak fogyasztás előtt szabad megsózni, különben megpuhul.
- A húsokat sütés vagy főzés előtt félidejében sózzuk. A só elvonja belőlük a nedveket, szárít. Az egybesült húsokat, a baromfit, a halat viszont ajánlatos legalább negyedórával sütés előtt bedörzsölni sóval.
- A rántott húsokat közvetlenül a panírozás előtt sózzuk. Így a hús nem ereszt levet, a panírozás sütéskor nem válik le.
- Ha kukoricát főzünk, a vizet ne sózzuk, mert a só megkeményíti a szemeket. A kész kukoricát viszont hintsük meg sóval, úgy fogyasszuk.(1995)